Utolsónapok.

Utolsó napjainkhoz érkeztünk Martinnal így 2in1.

Betegség annyiban maradt meg hogy még erőteljesen szipogunk Milusommal.:S

De aminek örülök hogy legalább a köhögés abbamaradt,nem lenne kellemes friss sebbel a hasamon köhögni,hapcizni.

Várom is meg nem is a keddet.Azért várom mert velünk lesz Martin is már!!
Viszont amiért nem várom hogy soha nem leszek babás már..és ezt tudni nem valami jó :(

Nagyon szerencsés vagyok a terhességeimmel semmi gondom nem volt (leszámítva Milánnal a "gazdagságom",most ez is elkerült).Én szeretek/szerettem kismama lenni!

Sok minden motoszkál a kobakomban.Főleg hogy Drága Milánom hogy fogja venni az "akadályt" ami öcsibaba személyében érkezik majd haza.remélem nagy marhaságot én sem fogok csinálni és Milus sem sínyli meg a kis tesót.

Kórházban ha minden igaz 29.-ig leszek bent és már nem tudom mit csinálok annyira fog hiányozni,az én akaratos,tündéri,hisztis kékszemű hercegem!

huhhhh nagyon csapongok,pedig még nem érzem magam feszültnek,idegesnek.

Holnapra hátha össze tudom szedni a gondolataim és le is írom.........talán........