A kicsi és a nagy

A betegségből nagy nehezen kilábalva,a fiaim megtáltosodtak!

Martin a hét elején(vagy talán még a múlt hét végén)egy-két "lépést" megtett négykézláb.
Mára már begyakorolta és szuperül megy a mászás!Bevallom örülök.
Már néha azon vettem magam észre hogy a neten lógok és a legközelebbi Dévényes elérhetőségeket keresem.
Kúszott ő eddig de olyan kurtán-furcsán amolyan Martinosan:D
Kúszott ő féloldalasan,körbe-körbe,lükvercbe is,de előre sosem.
Majd úgy másfél hónapja (azt hiszem) négykézlábra ereszkedett és előre hátra billegett.Ezt gyakorolta egészen a múlt hét végéig:)
Hát istenem későn érő típus:P:D

....mint ahogy a bátyja is:)
Ugyanis történt az eset hogy apa tegnap hazaért a munkából és csakis őt tisztelte meg Milán azzal az örömteli és becses feladattal hogy kiveheti alóla a szaros pelust:D
Majd a művelet végeztével az én NAGY fiam megszólalt:Apa nem kéjek pelust!!!
Apánk visszakérdezett,hogy:Biztos kis fiam?:)
Erre a gyermek:Igen apa!:D

Ahogy apa jött ki hozzánk én még rá is kérdeztem hogy jól hallottam,amit Milus kérdezett?
Nagy ámulattal de tényleg nem adta rá a pelust.Estig 1x pisilt csak be,pedig még a közeli bolthoz és egy körre bicajoztunk is ketten.
Majd jött a reggel és az éjszakai kakis pelusból kivettem azt a gyönyörű fokhagyma gerezd popsiját:)
És rákérdeztem próba szerencse alapon:Kérsz pelust Kincsem?
A válasza most is egy nagy nem volt!!!(lehidaltam)
Így aztán az egész napot 3x becsurival zártuk,de pelus mentesen!:)

Kattoghattam,görcsölhettem ezeken napokat,heteket,hónapokat is,most már tudom hogy úgyis ők döntenek vagy jönnek rá dolgokra akkor és amikor nekik a lehető legjobb!

Nem hiába mindig tanulok(tanulunk) én(mi) tőlük is nem csak ők tőlem(tőlünk):)

Úgyhogy most boldogság van!:)

Megjegyzés:Lassan jövök már képekkel is!